Az elfeledett hímzéssel dekorálva
A hímzésről mindig is az egyik nagymamám jut eszembe, aki délutánonként előkapta a kis hímzését és a varróládikáját, majd ameddig csak látott varrogatot. Tök mindegy, hogy mit, csak legyen a kezében valami. Persze gyönyörűen hímzet, de én nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ilyen dögunalmas dolgot művelni minden nap. Hát bevallom kezdem kapizsgálni a lényegét (valószínűleg a korral jár a felismerés), az ő korának és ízlésének megfelelően hímezgetet terítőket, függönyöket, párnákat, mivel neki ez volt a “menő” ezért is volt kitartó.
A kézimunkák mindig is tetszettek, imádok kötni, újabban horgolok, de hímzésről csak olyan élményem van, amikor összegörcsölt és összerántott anyagdarab felett kínlódok, hogy újra kiboncolgassam, amit elszúrtam. Meg mit is varrogassak, nem is passzolnának sehová a régi virágos mintás kiegészítők. Tévedtem!
Belefutottam valamibe, különleges mintákat és megoldásokat találtam, amiben már látok egy kis fantáziát. Vannak akik művészi szintre emelték eme régi hobbit, sőt attól sem riadtak vissza, hogy tárgyakat vagy bútorokat is kihímezzenek. Nézzétek meg miket találtam és ragadjatok ti is tűt meg cérnát. Hajrá! 🙂
