Chalk paint (krétafesték) készítése házilag fillérekből

Festés előtt:
Festés után:

Ez a kettő az egyben poszt lesz. Először elárulom, hogyan lehet házilag chalk paint-et vagyis krétafestéket készíteni, másodszor pedig be is mutatom, hogyan lehet használni és a saját szemetekkel is láthatjátok, működik a dolog!
Nagyon egyszerűen lehet kikeverni, bármilyen árnyalatot, csiszolás nélküli felületekre is bátran használható és a még nagyobb előny, hogy olcsó!
A receptért és a hozzávalókért nézd meg a Youtube videómat lejjebb.

Ha tetszett a kisfilm és az ötlet, kérlek, iratkozz fel a YouTube csatornámra, esetleg kövess a Facebook-on, Instagramon, a Thumbler vagy a Pinterest oldalamon, így biztosan mindig frissen értesülsz az újdonságokról.

Mihez kezdhetsz egy lőszeres ládával?

Még ősszel vettem két lőszeres ládát. Nagyobbak az átlagosnál és darabja csak 3000 Ft volt. Páratlan, vissza nem térő alkalom! 🙂 Már csak időre és egy jó ötletre volt szükség.
Egynek sikerült funkciót választani, a másik majd fel kerül a kisebb fiam szobájába, talán, ha szeretné.
Megtelt a könyvespolcom, a lakberendezési magazinok már a földön és az ablakpárkányon tornyosultak, így arra gondoltam, letisztítok egy ládát és az ablak elé helyezem, tele pakolom a kincseimmel, a tetejére pedig ráülhetek, így padként is működhet. Hogy könnyen tudjam mozgatni és magasabb legyen, persze, hogy kereket szereltem rá, sőt a padló is ép marad.
Mindenkinek javaslom, ha szüksége van valamilyen eszközre, alapanyagra, hozzávalóra, ugorjon be a közelében lévő kis vasműszaki boltokba, mert néha olcsóbban meg lehet úszni a vásárlást. A kerekeket én is egy ilyen helyen szereztem, darabja csak 1390 Ft volt. Szuper!

Először lecsiszoltam a ládát, kívül belül, a szálkákat eltávolítottam. Csak annyira pucoltam le, hogy tiszta legyen, mert kedvelem az idő nyomait a régi tárgyakon.

Maradék kerítés deszkából vágtam két keresztlécet a láda aljára, hogy erre csavarozzam majd a kerekeket.

Sajnos csak szürke festékem volt, ami színben közel áll a láda színéhez, de ez is jobb, mint a nyers fa, mert nagyon elütött volna. Száradás után felcsavaroztam, kijelöltem a kerekek helyét, előfúrtam, felcsavaroztam és kész.

A belső részét tapétával kibéleltem, hogy megvédjem a magazinokat az enyhén olajos viaszos felülettől.

Képzeljétek, totál tele lett! 🙂

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz te is a kisFlanc Instagram csoportjához, inspiráló fotógyűjteményekért kövess a  Pinterest vagy a 

Thumbler oldalamon.

Ötletek és jó tanácsok bútorok felújításához!

Nem mindig kell megválnunk régi, használt bútorainktól, hiszen, ha menthető állapotban vannak, és nincsenek rajtuk sérülések, könnyen felújíthatóak, csak egy kis munka és jó festék kell hozzá. Folytatás>>>>

Bútorátalakítás kisFlanc módra!

Elkezdeni minden esetben nehéz!  Bármilyen kapcsolatról esik is szó, valljuk be őszintén, kihívás! Így indult a kapcsolatom a varródobozkával is.

Sok évvel ezelőtt, amikor azt gondoltam, csak régi bútorokat vásárolok fel és átalakítom őket, hogy a régi idők bája ne tűnjön feledésbe és új köntösbe burkolva, majd tovább adva, emlékeket, lelkeket, értékeket juttatok tovább, őrizve rengeteg ember keze munkáját, emlékét és talán érzelmeiket, akkor tettem szert egy vidéki kis üzletben erre a csodára.
Sosem gondoltam arra, milyen ütős dolgot lehet kihozni egy tárgyból, amit még talán 10-15 évig is beilleszthetünk a lakásunk valamelyik pontjára. Ezek a bútorok csodák! Tisztelgek azoknak az embereknek, akik készítették vagy használták. Szinte érzem az emberi kezeket, amik érintették és lelkeket, akik életében megjelentek ezek a mesés dolgok. Meséltek a jelenlétükben vagy bármi más, számunkra apróságot jelentő dolgokat képzelünk is melléjük, hány száz érintést éreztek, családi ünnep részesei voltakat vagy vitát  hallottak esetleg bármi mást, de emlékeket, amik titkok maradnak vagy csak  egyszerűen, feledésbe merülnek, őriznek és ránk bízzák a fantáziát, éljünk vele, társítsunk mellé mi egy-egy sztorit.
Tudom, nagyon szentimentális a bevezető, de számomra ezt jelenti egy régi tárgy, amit első látásra megszeretek és meg is szerzek!
Nagyon régen megszereztem a mai tárgyunk alanyát, váratott magára a felújítás, mert az ötletnek érlelődni kell és, ha van egy kis rásegítés, mint ebben a helyzetben, kedves bloggertársnőm Hujber-Nagy Aletta a közrejátszó tényező, jön az alkalom és az ötlet. A Mi Otthonunk magazinnak készít cikket bútor felújításról, így az ők kérésére előrántottam az egyik csodámat!
A felújítás menetét Rojik-Hegedűs Enikő rögzítette, akinek szintén hatalmas köszönet az áldozatért, kitartásért és a szép fotókért!
De most lássuk a szépséget és a gyönyörűséget, amivé vált, ami, azt hiszem tovább is fog tartani, mint 10 év.

Eredeti állapotában így nézett ki a varródobozka, vidéken vásároltam, talán 1200 Ft volt a végső ára, de szerintem megérte.

Részekre szedhető, így nagyon könnyen lehetett csiszolni a régi megöregedett külsőt, ami időben talán egy órát vett igénybe.

Csiszolás és portalanítás után, matt fekete festékkel fújtam le, ez két rétegben történt.

A dobozkák aljára és tetejére tapéta borítást gondoltam, hogy legyen benne valami érdekes és legyen még látványosabb. A festék száradás után kiszabtam a tapéta darabokat.

A ragasztáshoz extra erős univerzális ragasztót használtam, mert a tapéta ragasztót ilyen helyzetben nem lehet felhasználni. A fa teljesen beissza, így a papír lepereg a felületről. A ragasztót teljesen el kell simítani, hogy száradás után ne hullámosodjon fel a tapéta.
Tapétázás után pedig csak a fogantyúkat kellett visszacsavarozni és persze tele pakolni az új szépséget mindenféle kincsekkel, ami nem is volt túl nehéz feladat! 
Nézzétek mennyire megéri az energiát! Remélem meg tudtalak győzni benneteket, a felújítás nemcsak értékmentés és szentimentális elgyengülés, annál jóval több! 

Egy megmentett bútor

Évek óta gyűjtögetem a székeket, ládákat és sok más gyönyörűséget.
Nem vagyok rafinált régiség vadász, nem a márkajelzések után kutatok, valahogy csak rám kacsintanak és már viszem is őket. Ha van időm akkor pedig nekiállok házitákolni, ami nem a munka minőségének igénytelenségét fémjelzi, hanem azt, hogy szuper csúcstechnikás gépek nélkül próbálok meg fúrni és faragni.
Ezt gondoltam azért osztom meg, mert így talán más is felbuzdul, és nekilát tákolgatni. A szerszámkészletem azért időről időre bővül egy két kis hasznos holmival, mert hamarabb emelek le a polcról egy üvegvágót, mint egy körömlakkot,  de semmi felső maró meg ilyesmi.
A gépházban van egy hőlégfúvó, ami megsúgom szerintem sz… sem ér,  vagyis eddig nem sok hasznát vettem, helyette viszont összetörök pár üveget és a nagyobb darabokkal pillanatok alatt kivégzem a régi lakkozott felületeket, íves helyeket is gyönyörűen lehet vele tisztogatni, résekben is elfér, tuti kis cucc.
Van egy kis vasaló formájú csiszológépem, ami viszont nélkülözhetetlen, ez minden alkalomra ajánlott eszköz. Ehhez pedig többféle csiszolópapír.
Egy egyszerű fúró és egy kárpitos pisztoly, ennyi a fegyvertár. Jó van még csavarhúzó, kalapács meg az alap felszereltség de ezek minden háztartásban ott vannak.
Ezzel már lehet kezdeni valamihez, csak egy kis időre van szükség.
De most nézzétek meg mi lett abból a székből, amit 4 éve szereztem, Vaterás kincs,  5000 Ft volt:
szerkezetileg elég stabil, de borzasztóan le volt pukkanva:
először szétszedtem, közben imába foglaltam annak a nevét, aki a négyszögletes csavarfejeket kitalálta, párszor ugyan levertem a bütykeimet, de 8 napon belül vannak,

jó tanács, mindent be kell számozni és jelölni, mert a régi bútor darabkái nem passzolnak mindenhová, így nem kell majd 2 hétig legózni velük, amikor össze kellene illeszteni,

 a lábtechnikával csak óvatosan, a csapolásoknál jó segítség, ha egyedül vagyunk,

  ha minden darabokban hever lehet csiszolni,

a csavarokat befújtam cillit bang-gal, gondoltam hátha leszedi a rozsdát, nem lett 100%-os, de használt,

 pár tipli az illesztéseknél eltört, így azokat kifúrtam és tiplifából vágtam újakat, ezeket visszaragasztottam,

 jöhetett a kárpitozás, mindent szét majd össze

tisztogatás után úgy döntöttem nem tudom az összes szöget kiszedni a fából, ezért ami nem jött maradt,
két réteg vásznat rátűztem a rugók tetejére

 a vászonra került egy jó adag tömő anyag és szivacs

vettem egy barna színű GAS hasított bőrkabátot 800 forintért egy piaci turkálóban, gyönyörű anyag és a háta teljesen épp,  sérülésmentes, arra figyeltem, hogy a varrást pont a párnázat közepére szabjam,

 körben szépen betűzdeltem és már csak a helyére kellett tenni az ülőrészt.

 körben szépen betűzdeltem és már csak a helyére kellett tenni az ülőrészt.

 Hát nem gyönyörű, a fém csavarokkal a kopott fa a bőrrel? Jaj és azért nem kezelem  le a fát semmivel, mert nekem így a legszebb. Azok a formák, ívek meg régi szögek a  karcolások……imádom  a régi holmikat!!!