5/13/2014

Bútorátalakítás kisFlanc módra!


Elkezdeni minden esetben nehéz!  Bármilyen kapcsolatról esik is szó, valljuk be őszintén, kihívás! Így indult a kapcsolatom a varródobozkával is.

Sok évvel ezelőtt, amikor azt gondoltam, csak régi bútorokat vásárolok fel és átalakítom őket, hogy a régi idők bája ne tűnjön feledésbe és új köntösbe burkolva, majd tovább adva, emlékeket, lelkeket, értékeket juttatok tovább, őrizve rengeteg ember keze munkáját, emlékét és talán érzelmeiket, akkor tettem szert egy vidéki kis üzletben erre a csodára.
Sosem gondoltam arra, milyen ütős dolgot lehet kihozni egy tárgyból, amit még talán 10-15 évig is beilleszthetünk a lakásunk valamelyik pontjára. Ezek a bútorok csodák! Tisztelgek azoknak az embereknek, akik készítették vagy használták. Szinte érzem az emberi kezeket, amik érintették és lelkeket, akik életében megjelentek ezek a mesés dolgok. Meséltek a jelenlétükben vagy bármi más, számunkra apróságot jelentő dolgokat képzelünk is melléjük, hány száz érintést éreztek, családi ünnep részesei voltakat vagy vitát  hallottak esetleg bármi mást, de emlékeket, amik titkok maradnak vagy csak  egyszerűen, feledésbe merülnek, őriznek és ránk bízzák a fantáziát, éljünk vele, társítsunk mellé mi egy-egy sztorit.
Tudom, nagyon szentimentális a bevezető, de számomra ezt jelenti egy régi tárgy, amit első látásra megszeretek és meg is szerzek!
Nagyon régen megszereztem a mai tárgyunk alanyát, váratott magára a felújítás, mert az ötletnek érlelődni kell és, ha van egy kis rásegítés, mint ebben a helyzetben, kedves bloggertársnőm Hujber-Nagy Aletta a közrejátszó tényező, jön az alkalom és az ötlet. A Mi Otthonunk magazinnak készít cikket bútor felújításról, így az ők kérésére előrántottam az egyik csodámat!
A felújítás menetét Rojik-Hegedűs Enikő rögzítette, akinek szintén hatalmas köszönet az áldozatért, kitartásért és a szép fotókért!
De most lássuk a szépséget és a gyönyörűséget, amivé vált, ami, azt hiszem tovább is fog tartani, mint 10 év.

Eredeti állapotában így nézett ki a varródobozka, vidéken vásároltam, talán 1200 Ft volt a végső ára, de szerintem megérte.


Részekre szedhető, így nagyon könnyen lehetett csiszolni a régi megöregedett külsőt, ami időben talán egy órát vett igénybe.



Csiszolás és portalanítás után, matt fekete festékkel fújtam le, ez két rétegben történt.



A dobozkák aljára és tetejére tapéta borítást gondoltam, hogy legyen benne valami érdekes és legyen még látványosabb. A festék száradás után kiszabtam a tapéta darabokat.



A ragasztáshoz extra erős univerzális ragasztót használtam, mert a tapéta ragasztót ilyen helyzetben nem lehet felhasználni. A fa teljesen beissza, így a papír lepereg a felületről. A ragasztót teljesen el kell simítani, hogy száradás után ne hullámosodjon fel a tapéta.


Tapétázás után pedig csak a fogantyúkat kellett visszacsavarozni és persze tele pakolni az új szépséget mindenféle kincsekkel, ami nem is volt túl nehéz feladat! 

Nézzétek mennyire megéri az energiát! Remélem meg tudtalak győzni benneteket, a felújítás nemcsak értékmentés és szentimentális elgyengülés, annál jóval több! 













Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Related Posts Plugin for Blogger...